A képzelet ereje a döntéseinkre
Valóban így van? A megelőzésre tett kísérletünk maga a kiváltó ok lenne?
Kívülről ez irracionálisnak látszik. Belül azonban egy evolúciós idegrendszeri logika működik.
Az emberi agy nem képes statisztikában érzékelni. Mintázatokban és ok-okozati kapcsolatokban gondolkodik.
Ha két esemény időben közel van egymáshoz, az agy hajlamos összekötni őket, akkor is, ha nincs valódi kapcsolat.
Ez evolúciósan hasznos volt. Inkább lássunk összefüggést ott is, ahol nincs, mint hogy egyszer ne vegyünk észre egy valódi veszélyt.
Neurológiailag ilyenkor nem tervezünk, hanem szimulálunk.
Amikor elképzelünk egy negatív eseményt, az agy részben ugyanazokat a hálózatokat aktiválja, mint amikor valóban megtörténik.
Fájdalom vagy kellemetlenség elképzelésekor aktiválódik például az insula és az elülső cinguláris kéreg.
A félelemért felelős amygdala pedig nem tesz különbséget „megtörtént” és „elképzelt” között.
Ezért a megelőzés nem semleges gondolatként jelenik meg, hanem fenyegető élményként.
Egy biztosítás megkötése nemcsak pénzügyi döntés, hanem egy mentális jelenet.
Az idegrendszer számára ez már részben átélt esemény.
Ez nem spirituális hit. Ez tehercsökkentés.
Nem foglalkozom vele, és nem fog megtörténni.
De a megelőzés nem azért létezik, mert a baj biztosan bekövetkezik.
Hanem azért, mert az agyunk képes elképzelni a lehetőségét.
A probléma nem az, hogy elképzeljük a veszteséget. Hanem az, hogy összekeverjük a képzeletet az oksággal.
Nem a gondolat hozza létre az eseményt. A gondolat arra való, hogy legyen választásunk.
